Készültök az első gyermek születésére, vagy már meg is született és tudjátok, hogy Ti több gyermeket szeretnétek? Esetleg már meg is született az első vagy többedik kistestvér?
Ti hogy készültök, készültetek rá?
Új család születik – nagytestvér születik
Minden egyes gyermek születésével új család is születik, a korábban beállt egyensúlyi állapot megbillen, inog egy jó ideig, míg kialakul egy új egyensúly. Úgyanúgy, mint az első gyermek születésekor, ehhez idő kell minden egyes családtagnak.
Ami a korábbi, egy gyermekes léthez képest nagy változás, hogy a kistestvér születésétől kezdve már nem csak két felnőtt alkalmazkodik egy gyermekhez, hanem ott a nagyobb is, aki sokszor még azért maga is kicsi. Jól esne a szülőknek, ha a nagytestvér elfogadná és támogatná a helyzetet, örülne a kistestvérnek, nem rendezne jelenetet, amikor Anya a kicsit gondozza – egyszóval maximálisan együttműködő lenne. De elvárható-e ez?
A nagytestvér életkora
Általánosságban elmondható, hogy adott helyzethez való hozzáállásunkat befolyásolja a temperamentumunk, az, hogy az érzelmeket milyen módon tudjuk kezelni és hogy egyáltalában milyen módon közelítünk a világ történéseihez. Egy gyermek világában hatalmas változás, hogy testvére születik. Ha a nagyobbik már az ovis kor vége felé van, akkor már van valamennyi belátási képessége, tudatosan várja a kisebb születését.
A nagytestvérré váló, legfeljebb három-négy éves kisgyermek viszont a racionalitást még nem annyira sajátította el, nincs belátási képessége (csak a maga vonatkozásában, hiszen természetszerűleg még egocentrikus világképe van, még egy ovisnak is), öntörvényű kis ösztönlény. Ő nem fog a kistestvér generálta új helyzethez alkalmazkodni a maga jószántából, egyszerűen nem várható el tőle.
Megküzdés – megerősödés lehetősége a nagyobbiknak
Nagy megküzdés és nagy lehetőség a testvér születése a nagyobb gyermeknek, hiszen kikerül az egyke státuszból (az első kistestvér születése a nagy mérföldkő, a továbbiak már kevésbé markánsak, kivéve, ha nagyobb korkülönbség van testvérek között és a legkisebb státusz szűnik így meg több év után).
Az, ahogyan a nagytestvér ezzel megküzd, és ezt értsük jó értelemben, az számára életre szóló tapasztalat lesz. Megtanulni megosztozni azon, ami a miénk, nem megy könnyen, de sokat tesz hozzánk. Fontos azt hangsúlyozni, hogy a második és többedik gyermek vállalása is a szülők vállalása, ők akarjanak gyermeket, ne pedig kistesót a nagyobbiknak.
Ahány testvér, annyi féle nézőpont a családon belül
A kisebbik már eleve testvéres, figyelmen megosztozós helyzetbe születik bele. Neki ez a természetes. Ő nem tudja, hogy bezzeg a nagyobbikkal mennyit énekeltél, dajkáltad, sétáltál és jártál foglalkozásokra. Ő abba születik, hogy velük, kettőjükkel mire mennyi kapacitás van. A nagyobbik pedig rugalmas, bele fog szokni a helyzetbe, kezdeti lelkesedést követő tiltakozás után. És aztán van, amelyik nem tiltakozik, csak amikor már önjáró lesz a kisebb és mindig szétrombolja az építményét, kipenderíti a játékbabát az ágyból vagy összefirkálja a rajzot. Van, amelyik nagytesó pedig elejétől tiltakozik. Sokan, sokféle testvérek vagyunk, és a gyerekeink is ugyanígy. Azért, mert testvérek, a temperamentumuk lehet nagyon különböző. Jó, ha jól elvannak, de nem feltétlen elvárás. Jó, ha szeretik egymást, de ezt biztos, nem azért fogják tenni, mert a szülő azt mondja. A szülőnek a körülményeket kell megteremteni ahhoz, hogy testvérként jól tudjanak együtt lenni.
De vajon kinek mire van szüksége a családon belül?
Mi az igénye a „kicsinek”?
Gondozás és kapcsolódás, röviden. Ezt megkapja az etetés során, amikor mélyen a szemedbe néz, amikor megsimogatod, ringatod, dúdolsz neki. Fontos számára, hogy a tempóját (ami még jóval lassabb, mint a többi családtagé) a tiszteletben tartsátok. Igényli, hogy a világhoz való alkalmazkodását segítsétek (hiszen nem tud még önállóan elaludni és visszaaludni, az érzéseit szabályozni) és a kapcsolódási törekvéseire reagáljatok. Ugyanakkor jó tudni, hogy pont olyan biztonságban fogja érezni magát a nagyi vagy más segítő kezében, mint a tiédben az etetések közötti időben, így te tudsz a nagyobbik felé is fordulni.
Mire van szükséges a nagyobbiknak?
A családi egyensúly és a nagyobbik lelki békéje miatt fontos, hogy a nagytesó is megkaphassa, amire nagyon szüksége van, hiszen az eddigi teljes figyelem után most, ha csak a kisebb gondozását, etetését vesszük is, jóval kevesebb idő jut rá. Márpedig az ő kis énközpontú világképe alapján azt érzi, hogy ő most kiesett a pixisből, esetleg az ő hibája is ez. Lázad, a betolakodóra mérges, anyára mérges (ő hozta ide és ő bújik össze vele, amikor eteti), esetleg apát elfogadja. Mit tudsz tenni? Ölelni, szeretetről biztosítani, csak vele játszani, anyaidőt biztosítani osztatlan figyelemmel, hogy érezze, továbbra is nagyon fontos számodra, továbbra is nagyon szereted. Lehet mesélni, hogy a szeretet növekedni képes és nem lesz kevesebb attól, hogy a kisebbet is szereted. Anyamacival, játékállattal, más mesével. Ha már akkora, akkor rajzolni, szerepjátékozni. Egyszóval: vele foglalkozni. És amikor pedig a kicsivel foglalkozol, mert ő is fontos és ezt fel kell vállalni a nagyobb előtt, a kicsivel foglalkozás közben ő is had tologasson babakocsit, akkor is, ha fiú, etesse a játékállatot és előtte készítse el az ennivalóját a játékkonyhában, fürdesse a kiskádban a maga babáját. Ezért szoktam javasolni, hogy a kistestvér a kórházból hozzon egy kis ajándékot a nagyobbiknak, és az ajándék többek között egy játék baba legyen. Ezzel sok mindent tud a nagyobbik csinálni, amikor a kistesóra mérges, ezt simán kidobhatja a kukába vagy le az erkélyről, megtestesítheti azt, ami neki most nehéz. És ilyenkor kérlek benneteket, ne kezdjétek el neki mondani, hogy nem szép dolog ilyet csinálni, fáj a babának. Hanem nézzetek a tett mögé: mérges vagy, bosszant, hogy a kistesót pelenkázom, szeretnéd, ha téged is megölelnélek? Játszatok nyugodtan olyat, keretek között, amikor mintha a nagy is újra kicsi volna. Nem véletlenül beszélek többet a nagyobbikról, most az ő lelkével kell kicsit többet foglalkozni, az a családi egyensúlyt is jobban elősegíti.
És ahhoz, hogy a szülő is bírja mindezt, mert hiszen nem robot, ahhoz most térjünk át rátok:
Mit terveztek, hogy fogjátok a mindennapokat szervezni, milyen könnyítések lesznek?
Mert kellenek, két kicsi gyereket ellátni nem egy emberes feladat, legalábbis hosszabb távon (és ezt most napokban lehet mérni, nem években), és még két embernek is embert próbáló. A természet alapvetően nem úgy rendezte az ember esetében, hogy két szülő látja el a növekvő családot, hanem közösségben, nagycsaládban, faluban. Az, hogy az utóbbi majd 150 évben ez erősen megváltozott nem változtatta meg a kapacitásokat. Emiatt nagyon-nagyon fontosak az alábbiak:
a nagyszülőkkel beszéljétek meg, hogy milyen mértékben tudnak segítséget nyújtani, azt viszont, hogy miben, azt had ti mondjátok meg.
ha nincs elérhető nagyszülő, akár mert még dolgozik, akkor milyen más segítő embert lehet beszervezni heti rendszerességgel. fontos, hogy tudjatok rá, elsősorban az otthon levő szülő számítani, hogy mikor lesz egy kis szusszanása. Ez a segítség lehet egy jó barát akinek nincs vagy nagyobbak a gyerekei, más családtag, egy babyszitter. Segíthetnek a gyermekek körül, amit már említettem, a kisebbet nagyszerűen tudják ölelni és fogni, míg te a nagyobbikkal foglalkozol. A takarítást, ebédfőzést ki lehet szervezni, az idő pénz alapon. Illetve olyan alapon is, hogy csökkenti a szülő feszültségét a multitasking vonatkozásában, hogy nem mindent neki kell csinálni, nem fut a ház és van ebéd. Akár vagylagosan, akár mind a kettő, három féle segítség. Nem leszel tőle rosszabb szülő, ellenben otthon nagyobb lesz a nyugalom.
munkamegosztás átszervezése most is jól jön, ugyanúgy, mint amikor az első gyermek születik. Hogy tervezitek, magatok között hogy osztjátok meg. Miben kérsz a párodtól segítséget, mit tudsz felajánlani. A kezdeti időszakban a kikapcsolódás utópisztikus, de pár hónap után röpke fél óra énidő is már nagyon jól jönne.
Adjatok időt magatoknak, hogy belejöjjetek ebbe az új helyzetbe, mert így jó eséllyel tudjátok élvezni is. Jó dolog több gyermekes szülőnek lenni, menni fog mindenkinek. Azzal is sokat tesz a szülő a családjáért, ha saját magát erősíti olyan módon, ami tölti, ami kikapcsolja.
Fontos, hogy ha úgy érzitek, hogy kicsit megbillentetek, nem erre számítottatok, irreálisan nehéz, akkor szóljatok, kérjetek segítséget. Természetes része a szülőségnek az időnkénti elbizonytalondás, ezért jó közösséghez tartozni, megosztani a nehézségeket, ötleteket kapni a többiektől. És ha ez nem elég, akkor támogatom a családokat a saját megoldásuk és az egyensúly megtalálásában, mint konzulens. Bizony van, akinek nehéz segítséget kérni, mit szól a nagycsalád, mit szól a szomszéd vagy az ismerős? De gondoljatok bele, hogy ha egy már eleve nehezen tartható helyzet hónapokig fennáll, az jót tesz-e a gyerekeknek, magatoknak? Pár hét alatt lehet változást elérni, szemben a több hónapos, éves küszködéssel.