A gyerekek nyelve a játék. Hamarabb játszanak, mint beszélnek és amikor már beszélnek, akkor is még évekig könnyebben kifejezik magukat a játékon keresztül, ha lehetőségük van rá.
Van-e igazán lehetőségük a gyerekeknek játszani?
Játék az, ha kockákat pakolgatnak, anyagok között matatnak. Ha autóznak, vonatoznak, szörnyűűű karambolokat okozva. Ha felépítik a tornyot, majd hatalmas robajjal lerombolják, bimm-bumm, reccs. Építheti újra. Kicsit nagyobb az örömük, ha a te tornyodat rombolják le. Építheted újra. Meg újra. Meg újra… Játék az is, ha állat és emberfigurákkal, bábokkal játszanak. Vagy ha ők maguk is állatkák, Te pedig az anyamaci, nyuszi, tigris, oroszlán. Játék a könyvnézegetés pár percig.
Játék számukra az egész világ, amit a játékon keresztül ismernek meg. Ha van a csecsemődnek, kisgyermekednek minderre szabadon lehetősége (szabadon: van egy olyan biztonságos tér, ahol korlátok nélkül lehet: nincs veszélyes konnektor, nem ránt magára semmit, nem tud felmászni oda, ahonnan nem tud lejönni biztonságosan vagy nem szabad felmászni. Van viszont benne tér és felfedeznivaló), akkor van lehetősége játszani. Leginkább Veled, a szülővel, vagy ha van nagyobb testvér és hajlandó, akkor vele. És ha van kisebb testvér, akkor vele. A nagyobbtól (testvér vagy szülő) tanulja meg a lehetőségeket, amit jól begyakorol, ötvenszer, százszor és mindeközben elsajátítja a tudást. A gyerekeknek – ha hagyjuk és támogatjuk – csodálatos a fantáziája. Nincsenek korlátok, határ a csillagos ég, minden minden lehet. Az utolsó bekezdésben még visszatérek erre a gondolatra.
Lehetne-e kevesebb az elemes játék?
A legtöbb családnak van elemes játéka, több vagy kevesebb. Amin ha megnyom a gyermek egy gombot, egy dallamot eljátszik géphangon a masina, vagy valamilyen konkrét tevékenységet végez. Rövid ideig ezt is lehet élvezni, bár sok fantázia nem kell hozzá. Hát, bevallom, nem vagyok az elemes játékok híve, hiszen a tapasztalat az, hogy a kicsi gyerekeknek egyáltalán nincs szükségük elemmel működő játékra. De rá tudnak szokni, hiszen érdekes, villog, hangot ad ki, mozog. Odavonzza a figyelmet és egy ideig leköti a gyermeket. Olyan, mint a zacskós leves: egy ideig jó, akár életmentő, pláne, ha nincs mód másra, de pár nap után unalmas. Három íz, vagy három gomb a játékon.
A kevesebb több – játékból is
Nem kell sok játék a boldogsághoz – sőt. Minél általánosabb egy tárgy (nem is biztos, hogy Te játéknak hiszed), annál több mindenre használható – ülj le a gyermek mellé, figyeld őt és csodálkozz rá, mi mindent lehet néhány anyagdarabbal, egy hatalmas tobozzal vagy a kedvenc fém keverőtáladdal, pár szép fával vagy egy takaróval kezdeni.
Te milyen típusú ember vagy?
Káoszon is átlátó vagy rendre vágyó? Nem tudom, Te hogy vagy vele, mikor érzed nyugodtabbnak magad? Ha túl sok minden vesz körül (a zseni a káoszon is átlát, jó tulajdonság, irigylem néha) vagy ha rendszer van és átláthatóság? Különböző emberek vagyunk, és ez így jó. A kicsi gyerekek abba szoknak bele, ami körülveszi őket, tehát a család szokásai rá is hatnak.
A tapasztalatom a gyerekek kapcsán mégis az, hogy ha túl sok játék veszi körbe a gyermeket, ha túl sok minden van elöl, akkor jobban nyüzsög, nem tud megállapodni és kevésbé tudja lekötni egy-egy játék. Esetleg tombolásba, rombolásba is kezd, vérmérsékletének megfelelően. A játékbőség zavara és annak hatása…
Annál feszültebb egy gyermek, minél több minden vagy minél nagyobb összevisszaság veszi körül, vagy minél több a felesleges inger: tárgy, hang, képernyő…
Ha viszont már most túl sok a játék, mit tehetsz?
A gyermek kedvencei, az alvós, nyugi játékok szentek és sérthetetlenek. Lehet, hogy Téged idegesít, de ha a kicsidnek fontos, akkor az bizony marad…
Hát a többivel mi legyen?
Szelektálj nyugodtan, azok maradjanak a háztartásban, amiket a gyermek igazán szeret vagy Te vagy más kifejezetten ragaszkodik hozzá, értelmét látod most vagy később. Jó állapotú de számotokra felesleges játékokat karitatív szervezeteknek is fel lehet ajánlani, vagy bölcsődéknek, óvódáknak. A szelektálás nem gyerekkel végezhető tevékenység, még akkor sem, ha csak a (szerinted) tényleg felesleges játékokat szedegeted ki.
Lehet viszont próbahónapot tartani. Például elrakni a kigyűjtött játékokat pincébe, padlásra, szekrény mélyébe és várni, hogy keresi-e a gyermek? Ha igen, akkor visszakerülhet a rendszerbe, ha Te is úgy látod jónak. Ha nem szeretnéd, hogy visszakerüljön, akkor ha keresi a gyermek, meg lehet beszélni, hogy jóváhagyásával ezeket olyan gyerekek kapják meg, akik nagyon-nagyon fognak örülni neki és hálásan gondolnak majd rá.
A megmaradó játékok kapcsán két ötlet:
- Tematikus dobozokat, zsákokat gyárthatsz: labdák, bábok, állatok, kockák, stb. És mindig csak egy zsáknyi van elöl. Lehet a hétfő a labda nap, a kedd a toronyépítésé, a szerda az állatoké és így tovább.
- Heti bontásban külön-külön zsákok vagy dobozok. Mindig csak egy zsáknyi játék van a szobában, persze abból sem kell mindennek egyszere elöl lennie. Pár hét múlva rácsodálkozik arra is a gyermek, amit korábban a bőség zavarában csak odébb rakott.
Nem a rendmánia a lényeg, de a gyermek szempontjából az átláthatóság igen – bár valószínűleg nem fogja kérni…
Ha körülnézel a szobátokban, Te mit látsz, hogy érzed magad?
Hogy segítheted a gyermeked fantáziáját?
A gyermeki fantázia tényleg határtalan. Hiába van szerinted konkrét rendeltetése egy játéknak, azt hiszed, hogy a kockákat egymásra kell rakni, de ha figyeled a gyermeked, akkor láthatod, hogy a kocka lehet kerítés egymás mellé rakva, dobogó, amiről szónokolni lehet, vonatremiz, ha kemény lapú mesekönyv kerül rá. Azt hiszed, hogy a rúdra felrakható karikákat méret szerint csökkentve kell rakni. És megtudod, hogy szín szerint is rakhatóak és teljesen összevissza még jobban mutatnak. Néha nehéz kibírni, hogy ne mutasd meg, hogy kell, csak várd, mi alakul.
Neked mennyire megy leülni a gyermek mellé, figyelni őt és ha kéri, akkor bekapcsolódni, úgy, ahogy ő mondja? Bevallom, nekem volt, hogy nehezen ment, mindig én akartam tudni, mit mond az a baba, ami nekem lett kiosztva. De beláttam, hogy sosem tudom jól, inkább hagytam a rendező-kisasszonyt dirigálni. Hiszen fontos a gyermeknek, hogy a játékban ő irányíthat. Hiszen olyan sok mindenben a felnőtt mondja meg, hogy mi legyen.
A játékban ott a valóság, ott a fantázia, kijátszhatja magából azt is a gyermek, amit a valóságban nem lehet, amiért rászólnak a felnőttek. És kijátszhatóak az érzelmek, a feldogozásra váró események. A szülő jelenlétében, a biztonságos kapcsolódásban, együttlétben meg lehet játékból nagyon-nagyon ijedni, futni-szaladni-menekülni, elbújni és aztán – akár sokadik próbálkozásra – együtt nagyot nevetni, oldani a feszültséget.
Mesék, népmesék, mondókák, játékok
Mesével, népmesével még nagyobb csodák születhetnek a lelkükből. Szeretettel ajánlom a Népmesekincstár könyveket, várandósságtól serdülőkorig korosztályonként és témánként válogatott eredeti népmesék gyűjteményét. A népmesékkel évszázadok során kikristályosodott tudást adhatunk át külön magyarázat nélkül a gyermekeinknek, akiknek a mesehallgatás révén fejlődik a fantáziájuk, a képi gondolkodásuk. A játékaik során pedig a népmesék által tálalt sokféle élethelyzetet eljátszhatják, kedvük szerint lehetnek legkisebb királyfik és királylányok, aranyszőrű bárányok vagy hétfejű sárkányok.